Szombat délelőtt. Ragyogó januári napsütés a Nyugati pu. főbejárata előtt. Egy pillanatra megállok_az aluljárón, vagy a zebrán át közelítsem-e meg a tér másik oldalát. Még nem döntöttem, mikor egy fiatal férfi megszólít: Hölgyem lenne egy perce?
Kabátján fényképes kitűző, minden világos és egyértelmű. Étkeztetésre gyűjtök, a Blahán, a rászorulóknak ... folytatja. Gondolkodás nélkül segítek. Megköszöni, majd a járda szélén lévő hátizsákra mutat, várjak, kapok ajándékot. Gyorsan elővesz három könyvet, válasszak. A legkisebb és legvékonyabb könyvet választom és megköszönöm.
Már indultam volna az aluljáró felé ... Várjon, a szép mosolyáért is adok egy ajándékot. Bár nem láttam magam, de éreztem még jobban mosolygok. Akkor kaptam ezt a kis címkét, melyet megtartok, a könyvet majd tovább ajándékozom.
... Aluljáróból felérve látom, a fiatal férfi megszólít egy fiatal lányt, de a lány nagyon siet, aztán egy középkorú férfit, akinek szintén nincs egy perce. Mikor ismét meglátott mosolyogva kívánt jó utat, én mosolyogva minden jót.
Vidáman indultam a vonathoz, hogy tovább folytassam utamat. Mosolyogtam a jegyellenőrző kapunál, az ellenőrök is mosolyogtak, nem kérték a jegyemet.
